ÍRÁSAIM… GONDOLATÉBRESZTŐK…

Miért a ,,jók” mennek el korán?

Jó, hát akkor legyen… Már régóta halogattam ezt az írást. Mert fáj. Előveszem az emléket, leporolom és újra eldugom. Megtanultam élni a hiányával, de mégsem mondom, hogy mindegy… így volt megírva… ez volt a sorsa… ezt választotta…Hátha maradhatott volna még…Az imádott lányáért.

Azért írok most is, hogy egy szép új világot teremtsünk együtt gondolkozással, egymás véleményének a tiszteletével, egymás fájdalmának az elfogadásával, egymás támogatásával. Tiszteld kedves Olvasó, e sorokban a saját élményeimből tudok táplálkozni, így biztos lesz benne olyan, ami nem pontos fogalmazás és az elmúlás nem minden aspektusát érintő írást olvasol.

Érzem, elfogadom a Sors forgatókönyvét. Ezek a sorok személyes meglátásaimat tükrözik, melyek olykor találkoznak a biológiai természettörvényekkel, máskor pedig az ismeretlen erő hatalmát teljességgel tisztelik és elfogadják. Ezt most nem tudom röviden leírni… Ha elkezded olvasni kedves Olvasó, kérlek tedd ezt a végéig. Félig semmit sem ér, sőt, akár félreérthető is lehet.

Nem szól írásom a karmikusan vállalt rövid életekről ( pl. baleset ), melyhez soha nem szólok hozzá. Ez nem az én asztalom. Tisztelem a felsőbb akaratot. Ám hiszem, hogy van sok minden, ami emberként megfejlődhető. Különben miért volnánk itt? Miért olvasnád el soraimat? A veleszületett rendellenességek már határeset, mely lehet valóban vállalt út és lehet a várandósság előtti/alatti időszak lenyomata is. A természetellenes szerek, táplálkozás és sugárzások hatásairól sem születhet lelkizős írás. Az mérgezés.

Úgy vettem észre, a fiatalon elvesztett embertársaink, családtagjaink olyan nyomot hagynak bennünk, melyet jó lenne valahogy mégis elfogadni, másképp látni, értelmet találni benne. Amikor valaki hosszú élet végén elfáradva kel át a másik oldalra, azt könnyebb elfájni. Akkor is hiányzik, akkor is keressük őt a felhőben, a levegőben, akkor is idő, míg megbékél a szív. Az sem mindegy, hogyan vesztettük el a szeretett hozzátartozót, ismerőst, szenvedett-e, van-e bűntudatunk, segíthettünk volna-e, kellett volna-e máshogy csinálni bármit. Hiányukkal megmutatják, de jó, hogy itt voltak! Milyen gazdagok vagyunk, hogy ismerhettük Őket!

Ez a gondolat aztán átvezet oda: vajon ha most itt lennének, ugyanolyan jónak, nagyszerűnek, különlegesnek, fontosnak tartanánk Őt? Elmondanánk neki, hogy örülünk a puszta létének? Veszekednénk vele apró-cseprő dolgokért? Szólnánk néha két jó szót anélkül, hogy annak oka lenne? Volna Rá időnk? Érdekelne-e úgy igazán, mi nyomja a szívét? Tudnánk úgy nézni a köztünk lévő szeretet-kötelékre, hogy vajon mit tudok adni – ahelyett, hogy mit nyerek én ezen? Mernénk őszintén megbeszélni Vele dolgokat? Töltenénk vele minőségi időt? Megköszönnénk neki egy reggeli kávét? El tudnánk engedni a saját útjára, ha úgy hozná a sors? …

Ezekre a kérdésekre írásom végén visszatérek majd. Hisz minden veszteség hoz ajándékot is…

Kiindulok abból, hogy hitem szerint életünknek van egy választott eleje és vége. Hát ez a vég-pont tud véleményem szerint korábban is jönni… Van valamilyen küldetésünk, vállalásaink és vannak házi feladataink. Ezek a feladatok, ha sikerülnek, mehetünk a magasabb osztályba. Ott új feladatok várnak ránk. Egyre nehezedő, komolyabb, de fejlődést garantáló feladatok. Sok tantárgy van. Ha nem sikerül átmennünk akárcsak egyetlen tantárgy vizsgáján, ismétlünk, aztán újra nekirugaszkodunk. Van, amikor számunka kedves tanárok társaságában, motiváló közegben, sikerélményekkel vesszük az akadályokat. Ez sem sétagalopp, de mindenképp örömtelibb, könnyebb. Van, amikor olyanokat hallunk, hogy Neked ez úgysem fog menni, megbuktatlak és magunk is érezzük, nagyon-nagyon nehéz helytállnunk. Szüleink is sokat nyomnak a latba. Vannak elvárásaik, még akkor is, amikor Ők maguk nem voltak valami fényes tanulók. Vagy épp nagyon is kimagasló teljesítményt nyújtottak a suliban. Mindenképp nyomás van rajtunk. Előbb-utóbb így is, úgy is elfáradunk. Lehet, hogy a 8 általánosig jutunk, lehet, hogy sokdiplomások leszünk. Spirituális szempontból tökéletesen mindegy. A fejlődés a lényeg önmagunkhoz képest.

Biztos megfigyeltük már, hogy egy családban is lehetnek teljesen különbözőek a gyermekek. Pedig ugyanaz a genetika, ugyanaz a nevelés, mégis: már egész aprócska korukban mások az újszülöttek is. Mi más bennük? Már a testük is különböző. A habitusuk ugyancsak. Egyik érzékeny erre vagy arra, a másik nem. Az egyik jó alvó, a másik nem. Nagyobbacska korukban egyik egy kis angyal, a másik… hát nem  . Felnőtteknél is megfigyelhetjük, hogy TEST-VÉRek is teljesen különbözően tudnak reagálni egy-egy szituációra.

Ott tartunk most a gondolatmenetben, hogy van egy leszületés egy adott családba. Ennek az új emberkének vannak transzgenerációs ( családokon átívelő ) tapasztalatokkal teli hátizsákja. Egy túlélőkészlet. Mondhatnám ösztönös reakciónak annak függvényében, hogy Ő személy szerint egy családi sok-sok generációs mintából milyen megküzdési stratégiát hozott a vérében, a sejtjeiben a nehéz helyzetek kezelésére. Vajon miért hasonlítunk testalkatilag a szüleink valamelyikére? Vajon arcunk vonásai miért tükrözik őseinket? Mert ez az ALAPKÉSZLETünk testileg. Ezt ismerjük, ezt tudjuk, ez az anyag, a matéria a földi létben. Ez a megnyilvánulás. Ez a test. De a test nem robot. Ugyanakkor formálható, ha foglalkozol vele, ha EDZED például.

A lélek kérdését nem feszegetném. Legyen az a Te hited szerint kedves Olvasó. De tudod, hogy most van valaki Benned, aki meg tudja azt figyelni, hogy éppen hogy ülsz és hol vagy most, miközben olvasod e sorokat. Na ott keresgélj. Ő AZ! TE VAGY AZ! Az igazi TE . Aki a testedben lakik. Egyek vagytok. Ő a tapasztalatgyűjtő. Ő jött. A te ügyeskedésed majd karmikusan segíti a gyermekedet, unokádat, utódaidat. A te fejlődésed rájuk is hatni fog.

Tehát megszületéskor hozzuk a sejtemlékeinkben őseink sorsát, kacagását, könnycseppjeit, tapasztalatait. Ez az ALAPKÉSZLET LELKIleg. Ha elfogadjuk, hogy feladattal vagyunk itt, akkor biztosak lehetünk benne, hogy kapunk majd szép számmal megoldani valókat is. Sokszor olyanokat, melyeket őseink nem oldottak meg, így megörököltük őket. Van, aki többet, van, aki kevesebbet vállalt. Ezek a feladatok ritkán bejelentett témazárók. Nem lehet rá igazán felkészülni. De lehet olyan élet-tantárgy is, ahol csak meglepő röpdolgozatok vannak és nem azt tanítja a tanár, amiből a röpdolgozatot iratja. Valami régebbit kérdez. Vagy nehezet. Valami meglepőt. Mégis erős tollal vési be a naplóba az eredményt. Tehát lelkiled is EDZŐDHETÜNK.

Az, hogy egy váratlan, drámai megrázkódtatásra hogyan reagálunk zsigerből akkor, amikor azzal lelkileg egyedül érezzük magunkat, sokat elárul rólunk. Nincs jó vagy rossz. Egyéni megélés van. Megmutatja a stresszhelyzet, hogy hol vannak a lelki nyomógombjaink, mivel van fejlődnivalónk. Mire vagyunk kihegyezve. Mi az, ami kiveri a biztosítékot. Mert lehet, hogy ami nekem lelki fájdalom és nem alszom miatta, az Nálad semmiség. Pedig ugyanaz a szitu. Hiába mondom el, hogy mi történt velem ebben a krízisélményben, nem segít rajtam érdemben. Sőt, lehet, hogy nem is beszélek róla. Ha ez a fájdalom, megpróbáltatás megoldhatatlan és elfogadhatatlan számomra, akkor vívódni fogok belül. Őrlöm magam. Nem alszom. Sírok. Mérges vagyok. Csalódott vagyok. Fáj. FÉLEK valamitől. A lényeg, hogy őrült módon követeli az agyam a megoldást és kényszeres gondolkodásra serkent. Ilyenkor bejön az igazságérzet, a tét, a veszteség, sőt az ego és sok minden más kérdése is. Jaj de sok mindent kéne egyszerre leírnom. Most mégsem tehetem. Elveszne a fonál, amit remélem eddig tudtál követni.

Tehát az alapanyag a lelki hátizsák ( transzgenerációs minták ), a habitus, a választott személyiség-fejlődési sorsfeladatok és a test, mint anyag. A testet az agy vezérli. Van, amit automatikusan és van, amit az érzések váltanak ki. Mindig. Éjjel és nappal. Agy nélkül nincs élet. Elvesztett végtag nélkül van… Az agy a főnök. Az érzések jöhetnek konkrét élményből, a képzeletedből ( tehát figyeld min van a fókuszod ), külső ál-ingerekből pl. média és még az álmokból is. Sőt, ha belemélyedsz a Recall Healingbe, érdekes dolgok derülhetnek ki az őseidről is. Én ezt még nem mertem bevállalni. Elég, amit eddig tudok… 

A test mindenképp múlandó. Elfárad az anyag. A meg nem oldott lelki terhek azonban még kíméletlenebbül vágják a centit. A test az agytól kapja a tennivalót. Az agy a túlélésért mindent meg fog tenni. Ha kell tüdőszövetet szaporít, hogy több levegőt tudjál beszívni, mert mondjuk maszkot hordasz és már szenvedsz tőle… De akkor is, ha halálfélelmet érzel magad vagy más miatt. Tehát az agy a test szöveteivel babrál… Alig észrevehetően vagy akár halálosan… Egyenes arányban az egyénileg átélt megoldatlan vagy túl későn megoldott érzéshalmazokkal.

Az alapanyag sebezhetőbb, ha az érintettnek nincs igazán erős megküzdési, problémakezelési mintája a sejtjeiben ( így ő maga sem tud erről ). Például mindenki alkoholista a családban… Fejleszthető, de bizony kemény suli…Új sikerminták kialakításával óriási lépéseket lehet tenni.

Szintén hamarabb szed be az illető lelki fájdalmat, ha a habitusa érzékenyebb. Empatikusabb, beleérzőbb, túl lelkiismeretes, túl aggodalmaskodó, túlzott felelősséget vállaló, túl … és még sorolhatnám. Ez megint fejleszthető, ha az érintett rájön, változtatnia kell(ene). De mivel Ő jó, nem rosszalkodik, nem mond nemet, nem húz határokat, inkább szenved, de nem szól, önmagát hibáztatja, benne marad abban, amiből ki kéne lépnie, elviseli a bántást, utolsónak érzi magát, túlhajszolja magát, bizonyít.. mindezt sokszor a gyermekkorban MEG NEM KAPOTT SZERETETÉRT. Ám ha végre fel akar nőni, sikerül meglépnie a szükséges lépéseket neki is.

Aztán az sem mindegy, milyen sok és milyen mély sebet kapott Ő. A mély seb, mely gyakran fel van tépve, nagyon-nagyon nehezen gyógyul. És iszonyúan kínoz. Az ember fél változtatni. Inkább megfelelni akar. A szüleinek, a társadalomnak, a külvilágnak. És visszamegy önként a fájdalomért… Lehet, túl erős suliba jelentkezett…Sőt… Elég egy óriási seb, mely túl mélyre hatolt… Például a szívig…De lehet, hogy az EGO igazságkeresése még olyan elszánt, hogy képtelen megalkudni a belső békességért.

Minden megoldhatatlan, elfogadhatatlan, váratlan, drámai krízisélmény, melyet egyedül kell cipelnünk, az agyunkban lefotózható. Mert az agyi fotó egy lelki önéletrajz.

A természetben a gyenge, a puha, a lelkizős, a préda sajnos nem él túl. Mondjuk is sokszor, hogy farkastörvények uralkodnak a természetben. Sajnos igen. És mi emberek is természeti, biológiai lények vagyunk. A gondolkodási, döntési, lelkizési képességeink általában megkülönböztetnek minket az állatoktól. Az állatok megtanulják, mit hogy kell csinálni a túlélésért. Ahol nem jó nekik, továbbmennek. Mi nem mindig tudjuk ezt megtanulni őseinktől. Van, amikor pont szüleink nevelésének van katasztrofális eredménye, melyért megint csak nem szabad őket hibáztatni, hisz mi akartunk tapasztalni . Attól még nagyon megtelhet az érzelmi poharunk a gyermekkori fájdalommal és már csak egy utolsó csepp kell a pohárba a betegségig. Van, amikor nekünk kell rájönni erre-arra. És ez is nagyon kimerítő. Óriásikat lehet hibázni. Olyan végtelenül sokat lehet tűrni túl sokáig – megintcsak a SZERETETÉRT.

A ,,jó” ember is mást és mást jelenthet. Általában a ,,mindent a szívére vesz, jóakaratú, kedves, előzékeny, udvarias, empatikus, szófogadó, jófej stb. “ típusú embereket soroljuk ide. Aki fiatal és elmegy erről a földi síkról, lehet maradt volna még, ha NEM FARKASTÖRVÉNYEK uralkodtak volna. Ha nyugodtan élhetett volna. Ha engedett volna az igazából ( ilyenkor már nem soroljuk mindig a ,,jó” kategóriába az illetőt sajnot ). Ha nem érte volna az, ami érte, amit csak Ő TUDNA ELMONDANI… Sokszor viszik a sírba az igazi érzéseiket. Ezért nem lehet egy általános dolgot magyarázatként mondani, hogy miért pont ő, miért pont akkor, miért pont abban a betegségben vagy szituációban. Olyan sportos volt, egészségesen táplálkozott, rendes volt a családja, jól állt anyagilag… Elhiszem. De lehet, valamiről nem beszélt… AZ EGYÉNI MEGÉLÉS A KULCSA MINDENNEK. Az, ahogy a habitus, a lelki megélések, a neveltetés hatásai, az élet pofonjai az adott emberre hatnak. Csak Ő tudná elmondani… ha itt lenne  .

De nincs itt. Vagy mégis? Én hiszem, hogy a szívünkben itt vannak. Hiszem, hogy az öröm és boldogság akkor értékelhető és érezhető át igazán, ha már volt bánat és könnyek. Bárhogy is van, egy biztos: fiatalon is összegyűjthetünk egy életre való olyan megpróbáltatást, melyet lelkileg nem bírunk el. Mely minden percben bánt. Hasogat, fáj, őröl. Ez pedig égeti a gyertyát rendesen. A betegség tudata pedig tovább gyengít. Szerencsére az én szeretett hivatásom segít megérteni a testi tüneteket, hogy az érintett aktívan közreműködhessen a gyógyulásában. Így már sokkal-sokkal jobb a helyzet. Ha majd az orvoslásban is divat lesz lelkizni, akkor meg még nagyobbat haladunk a betegek öngyógyító képességeinek beindításához.

A gyermekek végzetes betegségei azt hiszem a legmegrendítőbbek. Nagyon kényes téma, így erről egyszer később fogok írni még, ha arra méltó kifejezéseket, szavakat tudok találni. Gondolatindítónak eme sorok is megfelelhetnek.

Két nagyon magas kor megért nagymamám az én szememben hősök voltak. Megtanultak túlélni. Nélkülözést, árvaságot, nevelőintézetet, cselédséget, három műszakos munkát, három gyermek felnevelését, családi nehézségeket, családtagok temetését… Nem értettem… Ők hogy??? Ők hogy ilyen erősek? Más az ő korosztályukban már rég nem élt. Aztán rájöttem, hogy ők MEGEDZŐDTEK. Mert ami nem öl meg, az megerősít. Gondoljunk a koncentrációs táborok túlélőire. Arányaiban abból a korosztályból nagyon sokan értek meg extra magas kort. Egyik nagymamám határozott, jókedélyű asszony volt, a másik egy szolgalelkű, beletörődő, nem lázadó. Végül is a lelki béke végigkísérte a mindennapjaikat. Vagy így, vagy úgy.

Kedves Olvasó, ha eljutottál idáig, biztos vannak gondolataid, szavaid, melyeket megosztanál. Bátorítalak, hogy tedd meg. Végy egy csomag zsebkendőt is magadhoz és sírj, amíg az jól esik. Aztán mint egy bárányfelhő, engedd el a bánatot és hagyd, hogy szálljon. Oda, ahol most dolga van. Azért, hogy a figyelmedet, szeretetedet oda tudd adni, ahol kérik. Ahol nem kérnek belőle, ott meg ne erőltesd. És a legfontosabb: MAGUNKAT SZERETNI ÉS TISZTELNI A LEGNAGYOBB JÓTETT. A következő generációnak így tudjuk megtanítani, hogy az öntisztelet, önszeretet az, ami nem enged méltatlan helyzetekben bennragadni, ami megtanít szelíden kommunikálni, dönteni, felelősséget vállalni, határokat húzni, megbocsátani, bízni, jelen lenni. Ez tanít meg minket arra, hogy az igazamat felcserélhetem a boldogságomra. Hogy súlyozok mi mit ér meg. Hogy megbocsátok magamnak és így másoknak is. Ez belül történik. Belül szeretem magam. Nagyon. Így tudom értékelni a jelent, a körülöttem élőket, a nehézségeket és az örömöket is. Tanítom és élem a szeretetet. Hiszem, hogy ez vezet egy szép, új világba. Gyere Te is! De hisz már jössz is, hisz elolvastad soraimat.

Köszönöm Neked. Legyen szívedben béke, és akiért könnyed hullt, legyen áldott odafönn. Elvégezte azt, amiért jött. Úgy, ahogy tudta. És ez így jó.

Szeretettel: Imelda

Az elmúlás legyen emberséges és méltó. Életünkben vannak nagy próbák. Hogy azok minél hamarabb rendeződjenek, találkozzunk a 2020-as évben is személyes 1 napos ismeretterjesztő napon Sopronban.

IDŐPONTOK 2020-BAN:

JÚLIUS 3, 18, 31.

AUGUSZTUS 15, 28.

SZEPTEMBER 12, 25.

OKTÓBER 10, 23.

NOVEMBER 7, 20.

DECEMBER 5, 18.

A képzések ára 15.000 Ft/nap, elsőre ismétlőknek félár, másodszorra ismétlőknek negyedár, azután örökre ingyenes nálam.

Regisztráció szükséges itt: https://imelda.booked4.us/public/

 

Mire jó ez a tudomány a vírus-mizéria idején?

minden csak gyakorlás kérdéseMire jó a Biologika/ Germán Gyógytudomány? Ez a levél megmutatja az igazi erejét: ,,Kedves Imelda!
Köszönöm bátorító soraid. Én is örülök, hogy megismerhettem a Germán Gyógytudományt. Bevallom, először én is beparáztam, aztán rájöttem, ha ezt a gondolatot nem engedem el, megbetegítem magam. Szóval figyelek
gondolataimra, s egyre jobban elviselem a kialakult helyzetet.
Köszönöm az ismeretet, amivel elindítottál egy új szemléletű úton.
Légy áldott!
Szeretettel”

Igen! Erre való. Félünk, aztán megpróbálunk egy másik módon gyakorolni és végül rájövünk, hogy úgy is megy! Ez az igazi önbizalom, bátorság, tapasztalat. Aki ezt a kis levelet írta, ÖT ÉVVEZ EZELŐTT VOLT NÁLAM EGY KÉPZÉSEN. Azóta is LELKI MANKÓ NEKI. Erős alap-bátor próbálkozó. Pont mint Iza meg én  .

Egyéni beszélgetésekre, életed rendbe tételére, szíved kiöntésére, tested öngyógyító folyamatainak megtámogatására várlak szeretettel! www.imelda.hu

 

Azt kérdezed…

 

Azt kérdezed hova tűntem,

miért bújtam el.

Kíváncsi vagy, hogy mit mondok…

lehull a lepel.

 

Úgy éreztem, üres vagyok

egész legbelül,

úgy éreztem, nem kell szó most…

szívem csendesül…

 

Amikor a lárma és zaj

elnyomja szavam,

elnémulok s várok csendben…

hogy Te jobban hallj.

 

Nem versenyzek nagy szavakkal,

harsány-hangosan,

finom-puhán érintelek…

van, aki meghall…

 

Kerülöm a hazugságot,

keresem a jót,

kinevetnek? Ezzel szerzek

tapasztalatot.

 

Te is így vagy? Látod mi megy?

Nem vitatkozol?

Hiszed, hogy a Földünk tisztul?

Vagy ez a pokol?

 

Kérded, hogy mit kéne tenni?

Zavar az egész?

Ha bólogatsz, ha elfogadsz

abban tönkremész?

 

De ha lázadsz és hadakszol,

mire mész vele?

Lehet, hogy pont ezzel nő meg

harcnak ereje?

 

Belső csendem csak az enyém.

És nem eladó!

Vagyok inkább renitens és

örök lázadó.

 

Lázadásom szelíd erő –

Már megszelídült.

Pokolból a mennyország a

kezünkbe került.

 

Hiszem, hogy a Földünk sorsa

belőlünk fakad,

Minden ember egy-egy fűszál,

mely nagy rétet ad.

 

Sok kis fűszál , sok gyógynövény

meggyógyítja azt,

kinek szíve és a lelke

kiveti a gazt.

 

Menj befelé a szívedbe

és keresd meg azt,

mi is akarsz most itt lenni?

Fűszál vagy a gaz?

 

Hogy világunk megnyugodjon

nem kell semmi más,

hinni, hogy most nagyon jó lesz

ez a változás!

 

Félek néha… Nem tagadom.

De mélyen hiszem:

Vagy jó  vagy már sehogy nem lesz

földi életem…

 

Felnézek a csillagokra,

mosolyognak rám.

Bárhogy lesz, én elfogadom!

Szeretlek Világ.

 

Harc a harcot szüli meg és

béke békét ad.

Fényár-csodák-új világunk

belőlünk fakad…

Sopron, 2020 tavaszán

ÚJ ÉLETET KEZDENI MINDIG ÉRDEMES. VALAMIBEN ÚJNAK LENNI, MEGÚJULNI. SZÍVESEN SEGÍTEK, HA NEM TUDOD, MERRE IS KELLENE EZT ELKEZDENI.

dr. Hamer tanai és az akrojóga – Vers a tagadásról

Gyakorlás kérdése...

Csorba Imelda: Tagadsz még mindig…

Tagadsz még mindig,
vagy leesett a tantusz…?
Figyeled a világodat,
sok kérdésben alkudsz.

Tudod, hogy a kutya
máshol van elásva,
mint ahogy tanítják
híres iskolákban.

Azt mondod hiába
minden új gondolat,
fáradtság, közöny
üli meg napodat.

Nincs időd tanulni,
változni és élni.
Miről fogsz gyermekednek
később majd mesélni?

Kívánod neki is
ugyanazt a létet,
amit te is éltél
félve és nem élve?

Beteszed oda, hol
lemérik a tudást,
mely maga is régi,
elavult záptojás?

Gyere ki a fényre,
játssz egy kicsit újra!
Legyél gyereklelkű,
tiszta szívű szolga!

Szolgák vagyunk mind,
e létezés csak álom,
tapasztalatgyűjtés
nagy keserves áron.

Van-e hát értelme
vitázni, gyűlölni?
Próbáljuk ki másként
életünket élni!

Tagadsz még mindig,
vagy leesett a tantusz?
Jól éled a világodat,
pedig tudod: alkudsz.

Jól teszed. Megérted:
ha igazad is volna,
szív-békéd többet ér,
a tananyag letudva…

Fenti sorok egyszer csak megszülettek bennem. Annyi mindenről hisszük, hogy NEM LEHETSÉGES, miközben kis sem próbáljuk, le sem teszteljük. Én úgy igyekszem tanítani, ahogy élek és ez fordítva is igaz! Egy ideje fiatalabb lányommal AKROJÓGÁZOM. Szeretek élni és nevetni! Igaz, néha esünk, de gyakorlunk és örülünk, ha valami új sikerül.

Évek óta nagy lelkesedéssel tanítom Dr. Hamer Öt biológiai természettörvényét. Aki ilyen képzésen ott van,egy új látásmódot és millió tapasztalatot visz haza magával. Azt, hogy igenis tehetünk MAGUNKÉRT, EGYENSÚLYUNKÉRT, BIZALMUNK HELYREÁLLÍTÁSÁÉRT, AZ ÖRÖMÉRT, A PARTNERÜNKÉRT, A GYERMEKÜNKÉRT. Az első lépést magunknak kell megtenni. Újszerű, ámulatba ejtő, a LELKI EGYENSÚLYON, BÉKÉN alapuló logikus törvényszerűségeket érthetünk meg. Onnan már mindezt csak gyakorolni kell a hétköznapokban. Pont, mint az akrojóga-órán!

Sok helyen lehet tanulni az országban. Velem Ajkán november 9-10-én, Sopronban november 22-23-án lehet elmerülni ebben a tudományban. Régi és új érdeklődőket is szeretettel várom!
Regisztrálni itt kell: https://imelda.booked4.us/

Legyél Te is egy kicsit MÁS,miközben tudod, meg kell alkudnod a hétköznapokkal és az élet múlandóságával. De addig,míg itt vagyunk, NE TAGADJUK VÉGRE!

Ha úgy érzed, másnak is jól jöhetnek fenti gondolatok, kérlek oszd meg! Köszönöm, ha megírod, tetszett-e a vers, átment-e az üzenet  Tudod, íróképzőn voltam nemrég…

Szeretettel: Csorba Imelda www.imelda.hu

 

 

Iza és én az akrojóga-órán

A mellmirigy-daganat ( Mamma-carcinoma)

Köszönöm Nektek ezt az aktivitást. Jó úgy írni, hogy tudom, nem a virtuális teret gazdagítom üres szavakkal, hanem tényleg érdekel valakit a téma. Elöljáróban elmondanám, hogy nem vagyok orvos, nem vagyok gyógyító. Én tanító vagyok. Emlékeztetlek arra, amit Te is tudsz igazából a zsigereidben, csak a sok bizonytalanság, félelemkeltés rárakódott erre az ősemlékre.

 

Tehát az elváltozások nagy része valóban azért alakul ki, mert van/volt egy óriási dráma, elakadás, stresszhelyzet, sokkélmény, konfliktus Benned. Nevezhetjük bárhogy. Váratlanul ért egy nehézség, fájdalom az életedben, amivel egyedül érezted magad. Ami belül feszített, sírásra késztetett, állandó gondolkodást, agyalást váltott ki, akár éjszaka is felébresztett vagy nem hagyott elaludni. Egy olyan szívbemarkoló aggodalom, melynek egyszerűen nem volt semmilyen igazi megoldása. Egy olyan női minőség megnyilvánulása, amikor valakiért aggódunk, szeretnénk ott lenni vele, szeretnénk őt segíteni, mert bajban van a szerettünk például.

 

Együtt érzünk valakivel, aki segítségre szorulna, aki nélkülöz, aki egyedül van, aki beteg, aki fontos nekünk és mi is tudjuk, hogy mellette lenne a helyünk, de valamiért ez nem lehetséges. Vagy éppen vele vagyunk, de ő mégsem gyógyul meg, mégsem halad az élete és mi tehetetlenül nézzük, hogy szenved. Olyan érzés, hogy adnánk neki magunkból időt, energiát, erőt, táplálékot, együttérzést, de nem segít semmi. Szóval aggódunk. De nagyon. Ilyen érzéshalmaz gyakran van, hiszen egy játszótéren is aggódunk a gyermekért, aki váratlan ötlettől vezérelve először mászik fel a magas mászókára. De rövid ideig tart ez az aggodalom, s bár nem mehetünk fel mellé a mászókára, drukkolunk neki, hogy sikerüljön és végül tényleg épségben visszatér hozzánk. Megbízunk benne, hogy egyedül is boldogulni fog.

 

Ekkor nem lesz észrevehető testi tünet, az éjszaka mindent helyre tesz majd testi és lelki szinten is. Ám ha a gyermek mondjuk leesik és megsérül, a sérülés mértékétől függően aggódunk, vele megyünk a kórházba, idegesen járunk fel-alá,míg megműtik, és gyötörjük magunkat, hogy miért nem voltunk elővigyázatosabbak, miért nem vigyáztunk jobban őrá. Ekkor már nem biztos, hogy egy-két nap elég a megnyugváshoz.

 

Hasonló érzésekkel lehetünk felnőtt szeretteink felé is. Aggódhatunk feleslegesen, de érthető okokból is. Aggódhatunk, ha kérik a segítségünket, de sokszor csak rémeket látunk. Aggódhatunk a bizonytalanság miatt, aggódhatunk anyagi dolgok miatt, de aggódhatunk magunk miatt is, ha velünk történik valami rémisztő. Remélem sikerült leírnom azt a fajta nőkre jellemző érzést, amit a szavak nehezen adnak vissza. Ráadásul színezi a történetet, hogy mindenkinek más a habitusa, mások az átélt tapasztalatai és más az élethelyzete. Ha pl. valakinek a rokona súlyosan megbetegedett egyfajta betegségben, akkor nehéz nem aggódni, hogy mi lesz, ha én is ugyanúgy fogok szenvedni, mint ő. És aggódok, hogy ha velem történik valami, mi lesz a gyermekeimmel. Az is aggaszthat, ha valóban óriási baj van a családban, esetleg olyan közeli ismerősnél, aki kedves nekem, és még a kiskutyám, kisállatom állapota is aggaszthat.

 

Az aggódás tehát természetes női minőség. Ha nem aggódnának a nők, akkor nem tudnának figyelni utódaik és szeretteik biztonságára, táplálására stb. Kell! Anyaként, nagymamaként közelről ismerem ezt az érzést. Van, hogy magamat kell figyelmeztetni, Imelda, elég! Már nem kellesz ide… Lépj hátra…. Megoldja ő….. Nem a te dolgod…. Ne bújj el az anya/nagymamaszerepbe… Kell, hogy ő nézzen szembe a dolgokkal, ne oldd meg helyette…

 

Volt olyan is, amikor a gyermekem volt beteg és egy pillanatra sem tudtam félretenni az aggódást. Ez vezetett oda, hogy most Neked írok kedves Olvasó. Megszállottan kerestem az asztma okát. Erről írok majd, ha szeretnéd. Tehát az aggódást átkonvertáltam keresésbe. A megoldáson futtattam az agyam és minden idegszálam. Szerencsém volt, hogy a megoldásra rátaláltam. Mert akár mellmirigy-daganat is lehetett volna belőle. Ezt orvosi papírokon mamma-carcinómának, adenoid-carcinomának olvashatod.

 

Volt, amikor máson aggódtam, mert zűr volt a mi kis családunkban. A fészek a nőnek szent. A béke, nyugalom szigete jó esetben. Ahol meleg hangulat, finom vacsora, beszélgetés, nyugalom van. Ha ez tartósan sérül, a nő csitítani akar. Voltál már villámhárító? Mondtad már, hogy ne veszekedjetek? Féltél már, hogy mikor vesznek össze megint?

 

A női minőség mindent megtesz a fészkében lévőkért. Néha túlzásba is viszi. Időnként az élet túl nagy nehézséget, aggódnivalót, békétlenséget ad. Ezzel együtt lehetőséget is, hogy megtanuljuk a leckét. Milyen leckét?

Például elengedni annak a kezét, akit én akarok csupán visszatartani. Elengedni a ragaszkodást a szerepekhez, elfogadni az elmúlást, felvállalni egy nehéz döntést, kérni a segítséget, elfogadni a segítséget, határokat húzni, dönteni, felelősséget vállalni, kommunikálni, kinyílni. Így már érhető, hogy van, aki hajlamosabb erre a fajta szövetszaporulatra a mellmirigyeknél és van, aki nem. A család emlékei ott élnek a sejtjeinkben. Tagadhatatlan, hogy vannak érzések, melyre ugrunk és van, ami hidegen hagy bennünket. A habitusunk is lehet barát és nehézség is. De a szabad akaratunk, a tudatos elme tanítása és tapasztalatszerzése lecsúszik ám előbb-utóbb a tudatalattiba. Tehát át lehet programozni még a családi mintákat is.

 

Így lesz a genetikai és örökletes szavakból átírható és felülmúlható tudatosság. Így tudjuk a félelmeket szelíden kisöpörni magunkból. Apró lépésekben. Mert évtizedek óta csak azt halljuk, hogy a mellrák milyen veszélyes. Az aggódás a veszélyes!!! Ezt nem halljuk sehol. Azt, hogy az aggódást mivel lehet csökkenteni, kiváltani, már egy másik írás témája. Fentiek csupán a melldaganat egyik típusát szerették volna megmutatni. A másikról is írok hamarosan. A mellmirigy tehát TEJET termel. A táplálék TÁPLÁL, ETET, MEGTART, SEGÍT, GONDOZ, ÉLETBEN TART, SZERETETET AD, ÉREZTETI, HOGY NEM VAGY EGYEDÜL, MEGNYUGTAT, ELLAZÍT, BÉKÉT HOZ. Hát ezért szaporítjuk meg a mellmirigyeket. Az agyunk parancsára szaporodik a mellmirigy. Az agyunk a lelki megélésből kapja az információt. Ahogy megnyugszunk, az agyunk azt az információt fogja kapni, hogy nincs szükség a felesleges szövetszaporulatra és elkezdődik a lebontás. Mely gyulladásos, fájdalmas és büdös. Ha nincs elég segítő a testemben, aki/ami a lebontást elvégezné, akkor betokozódik és ottmarad emlékül ez a szövet. Ha visszaesek az aggódásba vagy a villámhárító szerepbe, mert csak időlegesen nyugodtam meg, akkor vissza fog térni a daganat is. Én pedig idegileg és testileg kimerülök és feladom… Pláne, ha még ijesztgetve és csonkolva esetleg mérgezve is vagyok…

 

Nos, tudom, nem túl szívderítő amit leírtam. De tiszta ugye? A mellmirigy TEJET termel. Akkor is, ha én 80 éves vagyok, akkor is, ha férfi vagyok, akkor is,ha nem szültem, akkor is ha hat gyereket szültem, akkor is, ha szorít a melltartó és akkor is, ha tiszta táplálékot vagy éppen ipari szemetet eszem. A test tudja a dolgát. Nem kérdezi, hogy akarok-e beteg lenni. Segít, hogy megoldjam a nehéz élethelyzetet. Ha kell, tejet ad. Mindig eszembe jut kedves Anyósom kiskutyája, aki tejre fakadt, mikor az árva kismacska odabújt hozzá éhesen. Aztán eszembe jut annak az újszülött-osztályon dolgozó nővérkének az esete, aki elmondta egy képzésen, hogy ő maga is anyai érzésekkel fordult a kisbabák felé. Aztán én magam is meglepődtem, amikor a kisunokámra először vigyáztam és éreztem az ismerős tejrefakadós érzést a melleimben. Hát hölgyeim, irtó sokat írtam tudom. De kevés szóval nehéz ezt elmagyarázni. Nagyon fontos, hogy tudd, ez nem helyettesít semmilyen orvosi beavatkozást. Fentiek – még egyszer hangsúlyozom -a mellmirigy-daganatról szólnak. A mellvezeték/tejcsatorna elváltozás sokkal többször érinti a hölgyeket. Erről is írok hamarosan. Köszönöm Dr. Ryke Geerd Hamernek minden nap, hogy észrevette, CT felvételekkel igazolta és egész életében tesztelte az öt biológiai természettörvényt. Írtam most itt egy-kettőről a sorok között. Várom örömmel a felismeréseket, véleményeket. Akár itt, akár a biologikasopron@gmail.com címen. Ez egy óriási mankó. De mindenkinek magának kell belül őszintének lennie magához. Mert van, amikor az aggódásba tényleg bele lehet halni. De az biztos, hogy nem mindig kellene. Ennyiszer biztos nem!!!

 

A poszt minden sorát szeretettel írva kívánok jó egészséget, a folytatás tehát a tejvezeték-daganatról hamarosan. Szeretnél róla olvasni? Tetszettek a fentiek? Leesett a tantusz, hogy mérlegelni kell, mikor hagyjuk abba az aggódást? Vagy hogy mennyire engedjük bele magunkat az érzésbe? Remélem igen. Önfejlesztés az egész élet. Szerintem fejlődjünk 🙂

 

Szeretettel: Imelda

www.imelda.hu

Mitől hólyagosodott fel Sára?

MITŐL VAN EGY GYERMEKNEK – konkrétan Sára unokámnak  – AZ OLDALÁN ILYEN HÓLYAGOSODÁS? Lehetséges verziók az interneten: autoimmun elváltozás – ismeretlen okokból, égés, fagyás, vírus, fény, vegyszerek, élelmiszerek, immunológiai kórképek stb. és SOK-SOK LATIN SZÓ. Kérdéseim, melyekre senki nem válaszol, feltenni szakembernek tabu, ha mégis kérdezek, akkor majd MIT OKOSKODOK MEGINT jelzőt kapok: 1. Szóval MITŐL IS VAN? 2. Miért pont a gyermek oldalán? 3. Ha csak egyik oldalon, akkor a másik oldal miért nem érintett? 4. Hogy lehet az, hogy 10 PERC ALATT ELMÚLT? 5. Ha nem múlik el, MIÉRT NEM MÚLIK EL?

A STORY A KÖVETKEZŐ: Sára már nagylány, hamarosan 3 éves lesz. Nagyon szeret nálunk lenni. A hétvége úgy alakult, hogy szülei kilátogattak a VOLT FESZTIVÁLRA egyik este, a következő napot együtt töltöttük és este ismét nálunk aludt teljes megelégedéssel, boldogan. LETT MÉG EGY KISGYERMEK A HÁZNÁL, AKI ÚGY DÖNTÖTT, NEM MEGY HAZA INNEN. Tombolva ölelt és SÍRVA KÖNYÖRGÖTT A SZÜLEINEK ÉS NEKEM, hogy ő itt marad Izamamánál – ez én lennék, Sárától kaptam ezt a nevet, mivel Iza lányom és én egy csapat vagyunk a szemében.

Mikor minden lehetőséget, ígéretet, ajándékot – melyet elvihet és ha visszajön visszahozza – kimerítettünk, szó szerint erővel kellett leszedni rólam a gyermeket. AZ OLDALÁN MEGFOGVA SZAKÍTOTTÁK LE RÓLAM SZEGÉNY SZÜLEI, MINDENKI ZOKOGOTT belül vagy kívül EBBEN A PILLANATBAN. Döbbenetes élmény volt, ahogy a SZERETET KÖVETELTE A TOVÁBBI ÉRINTÉST, BÚJÁST, KÖZELSÉGET.

A gyermek tehát megélt egy DRÁMAI MEGRÁZKÓDTATÁST. VÁRATLANUL, MAGÁNYOSAN, melyet nem tudott jó 10 percig ELFOGADNI ÉS MEGOLDANI SEM. Olyan történt vele, ami neki TOTÁL KIVERTE A BIZTOSÍTÉKOT.

Délután már jókedvűen játszott az otthonában és más gyermekek társaságában, de azért még közölte, hogy ő ELJÖN EGYEDÜL A MAMÁHOZ! 3 ÉVES!  Este aztán fürdésre került sor. Ilyenkor Sára mindig lezár, megnyugszik, Anyukájával beszélgetnek és SZENT A BÉKE belül. Tudja, hogy fognak még jönni, de néha haza kell menni.

És ekkor ÉRKEZETT A FOTÓ. Nálunk ilyenkor forródrót van. MAGYARUL TUDOK ÉRTHETŐEN VÁLASZOLNI LÁNYOM KÉRDÉSEIRE. Elmondtam neki, hogy HELYREÁLLÍTÁSBAN VAN SÁRA. Ez azt jelenti, hogy a tünet előtt megélt egy magányos elszakadást. A BŐR AZ ÉRINTKEZÉS SZERVE. Ahova társítjuk az elszakadást vagy a hiányérzetet, de a nemkívánatosságot is, ott VÉKONYODNI FOG A BŐR, DE NINCS TÜNET. Ha megnyugszunk és elfogadjuk vagy megoldjuk a helyzetet, esetleg az megoldódik magától, akkor BŐRTÜNETEK JELENTKEZNEK. SOKFAJTA BŐRTÜNET LEHET!!! Ez mindig attól függ, ki hogy élte meg belül a drámáját. Nincs két egyforma ember, nincs két egyforma megélés sem! Sára az oldalán nem akarta, hogy megfogják és levegyék rólam! Mivel hólyagos, NAGYON EGYEDÜL ÉREZTE MAGÁT A SZITUÁCIÓBAN.

Mire ezt leírtam, lányom ezt válaszolta: ANYA, ELMÚLT!!! DE ILYEN GYORSAN???? Igen, az ELVÁLTOZÁS MEGMUTATJA, HOGY MILYEN MÉLY ÉS HOSSZÚ LELKI SEBET HORDOZTUNK. Szerencsére a gyermekek hamar túllendülnek a dolgokon. TANULHATUNK TŐLÜK UGYE?

TANULHATUNK EGYMÁSTÓL IS. DR. HAMER ÖT BIOLÓGIA TERMÉSZETTÖRVÉNYÉT ÉS AZ ALAPISMERETEKET JÚLIUS 12-13-ÁN ÉS AUGUSZTUS 2-3-ÁN SOPRONBAN IS MEG LEHET ISMERNI.

A KÉPZÉSEKRE REGISZTRÁCIÓ SZÜKSÉGES ITT: https://imelda.booked4.us/

A képzés ára: 10.000 Ft/nap/fő, a képzés két napos.

HOGY MINDEN CSALÁDBAN LEGYEN VALAKI, AKI ÉRTI AZ ÖSSZEFÜGGÉSEKET!

Tréner: Csorba Imelda
www.imelda.hu

DE KI A JÓ AUTÓSZERELŐ???

Sokan kérdezik a beszélgetésünk után: MOST AKKOR KIHEZ MENJEK TERÁPIÁRA? Mivel az OKFELTÁRÓ BESZÉLGETÉS NEM TERÁPIA, HANEM EGY NÉLKÜLÖZHETETLEN 1. LÉPÉS, jogos a kérdés!!!
Szívem vágya volt már rég, hogy SOK SZAKEMBER is SAJÁTÍTSA EL Dr. Hamer tanait. Miért? Mert a szakembernek és az érintettnek is könnyebb, ha tudják, mi vezetett a betegségig, panaszig, krónikus vagy akut tünetig. Képzeljük el, hogy ELROMLOTT AZ AUTÓNK. Elvisszük – egy általunk jónak tartott – autószerelőhöz. Ő megnézi, hogy hol a hiba, azt megjavítja vagy kicseréli és kész! Mert az autó természetes elhasználódás következtében időnként szervizre szorul. Van, hogy már olyan sok mindent kellene kicserélni, ami nem éri meg senkinek.

DE AZ EMBERI TEST NEM EGY AUTÓ! NEM ALKATRÉSZEK, MOTORIKA ÉS ELEKTRONIKA CSUPÁN! NEM EGY GÉP ÉS MÉGIS AZ!
Az emberi testnek van egy GAZDÁJA. Ahogy az autónak is. Csakhogy az autó gazdája látható, ismerhető, nem kérdés, hogy létezik. Az emberi test gazdája azonban TABU sajnos A HIVATALOS GYÓGYÁSZATBAN. Gyakran hallhatjuk, olvashatjuk: A betegség OKA ISMERETLEN, vagy: PSZICHÉS EREDETŰ. Hát ez a nesze semmi, fogd meg jól!

Dr. Hamer már réges-rég leírta feketén-fehéren: ami nem mérgezés ( és ebbe ugye a gyógyszermérgezés is beletartozik sajnos  ) , nem sugárzás, nem baleset és nem természetellenes behatás következménye, az LELKI SOKKÉLMÉNYRE VEZETHETŐ VISSZA MINDIG. Minden egyes esetben! Nem néha, vagy előfordul, vagy általában, nem valakinél, hanem MINDENKINÉL MINDIG VISSZAKERESHETŐ EZ AZ ESEMÉNY. EZÉRT TUDOMÁNY. Mert megismételhető eredményességű.
Ugye látjuk, hogy UGYANAZ A TERÁPIA VALAKINÉL BEVÁLIK, VALAKINÉL NEM. Miért??? Ki ígér biztos gyógyulást??? KÓRHÁZak vannak vagy EGÉSZSÉGHÁZak??? Mire megy ki a játék a kedves olvasó szerint? …

Amit sokszor hallunk, látunk, azt megszokjuk és IGAZNAK VÉLJÜK. Ez a HITRENDSZER. Amikor valaki elkezd gondolkodni, Ő A NEM NORMÁLIS. Mert kérdez, megkérdőjelezi a dogmákat, logikát keres és felfigyel a NONSZENSZ ELLENTMONDÁSOKRA. Dr. Ryke Geerd Hamer még BÖRTÖNben is ült ezért, üldözve, támadva volt. De Ő csak dolgozott, kutatott tovább. NEM FELTALÁLT VALAMIT, hanem a biológia törvényeit figyelte meg, majd rendszerezte azokat. EGYSZERŰEN ,,CSAK” RENDET CSINÁLT.

Mintha sok autóalkatrész porosodna egy raktárban és rájött volna valaki, hogy azokból egy CSODAJÁRGÁNYT lehet csinálni. Ha ennek az autónak egy agresszív, állandó küzdelemben, időhiányban szenvedő, igazához mindig ragaszkodó, alkalmazkodni nem tudó, szabályokat be nem tartó, az autóját nem karbantartó, soha nem pihenő sofőrje van, akkor valószínű VAGY OKOZ, VAGY ELSZENVED BALESETET előbb-utóbb és az autó is KORÁBBAN ELHASZNÁLÓDIK. Ám, ha ennek a csodajárgánynak egy kellemes sebességgel autózó, szelídebb, belátóbb, elfogadóbb, alkalmazkodóbb, az igazához nem mindenáron ragaszkodó, időnként az autót és önmagát is pihentető, folyamatosan karbantartó vezetője van, akkor az AUTÓ SOKÁIG SZOLGÁLJA GAZDÁJÁT.
Igen, van, hogy a VÉTLEN SÉRÜL. A SZELÍD. AMIKOR AKKORA A CSATTANÁS, HOGY ABBA BELEPUSZTULUNK. VAGY RETTENTŐEN MEGSÉRÜLÜNK. Dr. Hamer tanai nem a sors ellen,nem a vállalt feladatok ellen tudnak javaslatot adni. Van, ami meg van írva. Ez ellen nincs apelláta. Dr. Hamer tanai a TÉTRE hívják fel a figyelmet. Hogy se okozói, se elszenvedői ne legyünk a baleseteknek, megismerteti a szabályokat, melyek NAGYON EGYSZERŰEK, csak be kéne őket tartani!!!

Dr. Hamer tanai ( melyet ismerhetünk Germán Gyógytudomány, Biologika, GNM, Új Medicina néven is ) alapján MEGÉRTJÜK A TESTÜNK MŰKÖDÉSÉT. A LELKÜNK TESTÜNK SOFŐRJE. A KEDVES OLVASÓ MILYEN SOFŐR? A megbetegedésekből, elváltozásokból, funkciózavarokból ez mindig kiderül. Én azért dolgozom és tanítom Dr. Hamer tanait ilyen lelkesedéssel, mert a TÉT ÓRIÁSI. Hivatkozunk a jóságra, meg a szeretetre, de közben EGY EMBERHEZ NEM VAGYUNK JÓK IGAZÁN. Remélem kitalálta a kedves olvasó, kire is gondolok…. 

A képzéseken, melyek mindig kb. 8-15 fősek, családias hangulatban, egymás előtt lassan levetve a bizalmatlanságunkat rájövünk: A KORMÁNY A MI KEZÜNKBEN VAN, még akkor is, ha néha szembe jön egy őrült….

Tehát az alapkérdés, hogy kihez menjünk terápiára… Hát egy igazán jó, felkészült szakemberhez. Aki ismeri és ALKALMAZZA Dr. Hamer törvényeit és nem a testet önmagában, hanem a lelket is beleveszi a terápiájába.
Hamarosan a weboldalra felkerülnek azok a kedves tanfolyami hallgatók, akiket az elmúlt években megismertem és szívesen vállalják ezt a nemes kezdeményezést. Ezúton is kérem ŐKET, BENNETEKET, hogy jelezzetek nekem !!! 

Ha tetszett az írásom, osszuk meg, hiszen mindenkinek máskor érik meg a gondolat: EBBEN VAN IGAZSÁG, EZ ÍGY NEM MEHET TOVÁBB.

Írta: Csorba Imelda
www.imelda.hu
Fotó: pixabay

Láttam a szemében, hogy HOZZÁNYÚLTAK…

Ritkán írok olyan dolgokról, melyek megrázzák az embert, hiszen a hétköznapok MEGOLDATLANSÁGAI ugyanúgy tudnak bántani/megbetegíteni minket, mint az egyszeri, de DRÁMAI események, melyeket ELFELEDNI KÉPTELENSÉG.

Láttam a szemében, hogy HOZZÁNYÚLTAK… részletei…

,,MENJ IMELDA, MONDD EL NEKIK… ” NOVEMBER 30-ÁN 17.30-KOR A TIT-BEN

Biologika, GNM, Germán Gyógytudomány, Új Medicina

– ma már nem ismeretlen az emberek előtt.
Az életem szerves része 2011 óta ez a csodás tudomány. Tiszta szívvel tanulom, használom, tapasztalom és tanítom. Összegyűlt ismét sok-sok mondanivaló, melyet szívesen megosztok a kedves érdeklődőkkel. Rengetegen tanultak velem ebben az esztendőben is.

Leszűrtem olyan EGYSZERŰ tanulságokat, melyet mindenkinek segíthetnek, aki FÉL. Aki fél a betegségek kiszámíthatatlanságától, súlyosságától, fél önmaga vagy családtagja elvesztésétől. Ez az emberi lét része. Mégis…

,,MENJ IMELDA, MONDD EL NEKIK… ” NOVEMBER 30-ÁN 17.30-KOR A TIT-BEN részletei…

ANGINA PECTORIS, KÖZTES VÉRZÉS, KÖHÖGÉS, REKEDTSÉG, NÁTHA

Mi az, hogy HIÁNY? Mi az, hogy VESZTESÉG? Mi az, hogy GYÁSZ? Mit lehet tenni, HA ELMENT ÉS NEM JÖN VISSZA SOHA az, akit szerettünk? Az időben bízunk, hogy majd segít. Telnek a napok, a hetek, hónapok, évek és mégis MEGMARAD AZ ŰR. Fájó, marcangoló ÖNVÁD, visszatérő gondolatok arról, MI LETT VOLNA HA… Értetlenség, széttárt karok, ÉGRE EMELT TEKINTET.

ANGINA PECTORIS, KÖZTES VÉRZÉS, KÖHÖGÉS, REKEDTSÉG, NÁTHA részletei…